Luca szüléstörténete 2023.12.23.

Komplex Szülésfelkészítőt is végzett AUM-os kismama jógásom, Luca, szüléstörténetét hozom most nektek: Honvéd, intenzív természetes szülés, szuper támogatás a férj részéről, kis oxival és gátmetszéssel a végén (engedélykéréssel és beleegyezéssel, és tudjuk, hogy a gátmetszés Honvéd protokoll első szülésnél, másrészt Lucának sem volt már türelme-ereje több időt adni a gátnak, az oxi pedig tényleg sikeresen besegítette a szülést a finish-be). Gratulálok, Luca, és sok boldogságot kívánok ??
„Kedves Éva!
Zétény december 6-án, 40 hét+2 napra, 10:13-kor született meg a Honvéd kórházban, 3140 grammal és 52 cm-rel.
Menstruáció szerint november 29-e volt a terminusom, de a nőgyógyászomtól a rendszertelen menstruációkra, és az első trimeszteri ultrahang méreteire hivatkozva kaptunk még egy hetet, így a dátumunk december 4. lett. Hálás vagyok érte, mert enélkül biztos indítani kellett volna, azt pedig nagyon szerettem volna elkerülni.
A betöltött 40. héten már elég intenzív méhtevékenységet jelzett a ctg, és a méhszáj is nyitva volt egy ujjnyira, amitől nagyon bizakodó lettem. Másnap aztán semmi jelét nem mutatta annak, hogy meg szeretne születni. Így úgy döntöttem, hogy egy nap ctg-t kihagyunk (amiért persze nem néztek rám jó szemmel a kórházban), és otthon, nyugalomban készülünk az érkezésére. Szerda hajnali fél 2 körül arra ébredtem, hogy leszakad a derekam. A kontrakciók rögtön 2-3 percenként jöttek (nem tudom, hogy az elejét esetleg átaludtam, vagy nem is volt), és nem is múltak el zuhanyzás után sem. Így hát bő egy óra készülődés után (a férjem még frissen facsart gyümölcslevet készített, mert ezt tanulta a szülésfelkészítődön ?? ), megindultunk a kórházba szakadó hóesésben, hókotrói kísérettel. ?? Az autóban útközben elfolyt a magzatvíz is. Kb 4:30 körül értünk be, addigra szűk két ujjnyira volt nyitva a méhszáj. A szülőszobát 5 órakor foglalhattuk el. Onnantól nagyon gyorsan történtek az események. A kontrakciók végig nagyon intenzívek és szinte egymásba érőek voltak. Egy ponton kezdtem megtörni, és a férjemet a szülésznőért küldtem, hogy szeretnék EDA-t kérni. Szerencsére a szülésznő azt mondta, hogy már túl késő, 4 ujjnyira nyitva van a méhszáj, gyorsan meglesz a baba. Ez egy új löketet adott nekem, hogy végigcsináljam. Ezután szülésznő váltás volt, de ismételten egy nagyon empatikus és kiváló szakembert kaptam segítségül, aki bemutatkozás után rögtön azzal fogadott, hogy olvasta a szülési tervemet, és milyen szuper, hogy minden a tervek szerint halad. A legnehezebb része az egésznek a méhszáj eltűnése volt, mely bő másfél órát vett igénybe. Ekkor már folyamatosan jöttek a tolóingerek, de arra kértek, hogy legyek türelmes magammal, és lélegezzem át őket, amennyire csak tudom. Mire eltűnt a méhszáj, eléggé kimerültem az intenzív vajúdásban, a kontrakciók is lelassultak, nem tudtam úgy nyomni, hogy a babámat segítsem, ezért a szülésznő felajánlotta az oxitocin lehetőségét, amibe beleegyeztem. Kb. 10 perce folyhatott, amikor néhány utolsó nyomás után megszületett a kisfiunk. Késleltetett köldökzsinór vágás volt, és 2 óra aranyóra. Egy kis gátmetszést végeztek (ezt is az engedélyemmel), de egyáltalán nem bántam, mert úgy éreztem már, hogy egy perccel se bírom tovább.
Úgy gondolom, hogy kiváló szakemberekkel voltam körülvéve, de a legnagyobb támaszt mégis a férjem jelentette. Itatott-etetett, velem együtt, sőt sokszor helyettem is lélegzett, hogy felvegyem a ritmust, amikor nekem nem ment megfelelően. Még szülésznői feladatokat is végzett (a szülésznőnk egyszerre két szülést vezetett, mert olyan sok baba választotta ezt a napot), és nagyon sokszor hallottam tőle az "Emlékszel, Éva is mondta..." kezdetű mondatot. ??
Összességében, habár nagyon intenzíven, de pozitívan éltem meg a szülésélményem. Igaz az a mondás, hogy abban a pillanatban, amikor ráhelyezik a babát az Anyára, kárpótol minden fájdalomért.
Egyébként minden szuperül alakul itthon. Volt egy kis sárgaság, és vissza kell mennünk egy kardiológiai vizsgálatra (minimális szívzörejt hallottak), de ezen kívül nagyon ügyesen szopizik, már 3520 g.
Sokszor puszilunk, és reméljük még találkozunk!
Üdvözlettel:
Zéti, Anya&Apa”

Kövess minket a Facebook-on!